Értelmetlen számháborúba ugyan nem mennék bele, így hogy a Fidesz szimpatizánsai által szervezett békemeneten hányan voltak, az teljesen mindegy. Ha négyszázezren, vagy 1 millióan, az ugyan mit bizonyít? Számomra azt, hogy nagy bajban lehet a kormány, ha már szimpátiatüntetést is kénytelen szervezni maga mellett. A Fidesz pedig most ezt tette. Hozzáteszem, bár joguk volt hozzá, ám ők ezzel egyben színt is vallottak. Önmaguk bizonyították ország-világ előtt, hogy ami a kormányzásukat illeti, nem egyenes úton járnak. A békemenetnek álcázott erődemonstrációjuk mellesleg egy manipulált tüntetés volt. Manipulált, mert a kormány, illetve a szervezők a békemenetük célját úgy állították be, mintha a levitézlett magyar balliberális ellenzék, Európa és az USA, közösen támadná, gyarmatosítaná a határainkon innen s az azon túli magyarságot, no de nekik nem kell félniük, mert az erős és igazságos nagyvezér, akit Orbán Viktornak hívnak, viszont majd megvédi őket. Megvédi a magyar nemzetet, mert bár Orbán úrék vannak ugyan többségben, s tesznek bárkivel bármit, most mégis úgy tűnik, mintha ők lennének elnyomva.
Ami pedig a szervezést illeti, le a kalappal előttük, mert azt is remekül összehozták. Ebből viszont világosan látható, hogy a hírhedt Polgári Öntevékeny Csoportok, közismerten a PÖCS-ök, még ma is mennyire aktívak, s csupán a hívó szóra várnak, s ők máris mennek. Mennek, ha viszik őket. Mert mit mondott anno Montecuccoli a nagy hadvezér? Szóval, egy csata megnyerésének kimenetele manapság is pénz kérdése csupán, és mivel a szervezők egytől-egyig gazdag vállalkozók voltak, hogy védjék a harácsot, számukra eleve létfontosságú volt, hogy most kitegyenek magukért. Bravó, ez remekül sikerült! Még a határon túlról is jöttek a magyarok, magyarok ellen erőt fitogtatni. Nekik az ideológiai köntösbe bújtatott cirkusz valójában nem a bőrükre megy, így számukra a békemenet csak egy jó kis nyaralással egybekötött idillikus városnézés, szép esti fáklyás romantikus élmény volt csupán, ami egy fillérjükbe sem került, sőt, lefogadom, még talán pénzt is kaphattak azért.
Persze tegyük hozzá, hogy a szervezőknek elvárásaik is voltak velük szemben. Mindenki öltözzön úgy, nehogy egy ágrólszakadt szegény ember látszatát keltse.
"Öltönyt vettem, inget és a legszebb nyakkendőmet, az csak természetes, hogy ezzel megtisztelem Orbán Viktort" - mondta az Origónak a Hősök terén egy idősebb férfi, aki a feleségével érkezett az Orbán-kormányt támogató békemenetre. Egy nő pedig azt mondta: „A szervezők kérésének megfelelően a legszebb ruhámat vettem fel, egy lila kosztümöt, sőt még a hajamat is bedaueroltattam".
A tüntetésen tehát a gazdagabb réteghez tartozók, illetve a velük szimpatizálók vettek részt. Olyan emberek voltak Orbán úr mellett tüntetni, akiknek van szép ruhájuk és még hajat daueroltatni is tudtak, ám tegyük hozzá, hogy a résztvevőket sajnos ideológiai lózungok és frázisok hazugságaival becsapták és lóvá tették. Becsapták, mert nem békemenet volt ez, hanem egyfajta Hálaadás napja: köszönet a nagyvezérnek a gazdagoknak nyújtott bőkezű juttatásokért. Az egykulcsos adóért, és azért, hogy a magyar munkavállalók ki lettek szolgáltatva a munkaadóiknak. Nem a szegények, hanem a gazdagok erőfitogtatása volt ez, mert őket igenis Orbán Viktor úr politikája viszi előre és repíti Európába. Olyanoké, akik dúskálnak a földi jókban, szemben azokkal, akik az Orbán-kormánynak köszönhetően immár kilátástalanul nyomorognak és hovatovább már-már cselédek a saját hazájukban.
Aki az áfa-emelés után járt már boltokban és szupermarketekben, az szembesülhetett a keserű valósággal, hogy történetesen annak következményeként milyen drasztikus mértékben megnőttek a létfenntartásunkhoz szükséges élelmiszerek árai. E jelenségnek viszont állítólag még nincs vége. Egyes üzletláncok szóvivői szerint, még csak ezután jön a java.
A polcokon ugyan roskatag, bőséges árukínálat van, de nekem egyből feltűnt, és a saját szememmel láttam, nem a pletykás szomszédasszonyom mesélte, hogy mostanság már mennyire tudatos vásárlók lettünk. A legtöbb háziasszony kosarában ugyanis csak az alap, egy kenyér és egy liter tej van, a többi élelmiszert pedig, szinte úgy turkálja ki a polcokról. Leveszi, alaposan szemügyre veszi, forgatja jobbra, tekergeti balra, majd zutty, bele a kosárba, vagy mosollyal az arcán s a fejét csóválva, gondosan visszarakja. Eldöntötte, nem kell neki. Lehet, hogy a keze ügyébe kerülő árucikk valamilyen távol-keleti országból való, un. „műanyag termék” volt, ám ő a drágább magyart szerette volna megvenni, csak olyat éppen sehol nem talál? A pénztárnál aztán jön egy újabb pofon, merthogy a fejben számolni kevésbé tudó háziasszony ott rádöbben, hogy a kosarában lévő kevéske kis áru, a tegnap áraihoz képest ma már milyen sokba kerül. Majd következik a bukszában való kotorászás és aprópénzszámolás. Vagy a legkínosabb és legszégyenteljesebb esemény, amely jelenség hazánkban a pénztárosok legnagyobb bosszúságára állítólag már egyre gyakoribbá vált, hogy a kedves vevő elnézést kérve lemond valamelyik árucikkről, mert sajnos elszámolta magát. Számomra az egyik torokszorító élményem az volt, amikor a minap azzal szembesültem, hogy egy előttem fizető és csak pár alapvető élelmiszert vásárló kismamának két darab üveges bébiételtől kellett volna megválnia, mert ő is elszámolta magát.
Így állunk. Újabban már matekból is gyengék vagyunk. Ja, és persze ne feledjük a kereskedőink intelmeit sem, miszerint a matekozásnak még koránt nincs vége…
Dráguló élet, csökkenő bérek, alaposan megnyirbált szociális juttatások: ez ma Magyarország. De akik semmiről sem tehetnek, rájuk vajon milyen sors vár?
Nos, nem tudom, feltűnt-e a kedves olvasóimnak is, hogy manapság mennyire ritkaságszámba megy az olyan napi televíziós híradás, amelyben ne számolnának be valamilyen brutális módon elkövetett csecsemőgyilkosságról, vagy jobb esetben a kórházak előtt lévő inkubátorokban hagyott csecsemőkről. Egészségesen született emberpalánták, akikről a szüleik lemondanak, s amely jelenség sajnos a mi korunk szégyenletes tükre.
A XX. század elején a szegény családok úgy találtak menedéket a gyermekieknek a mélyszegénységből, hogy szolgálónak adták a gazdagabb rokonoknak, vagy a módosabb parasztgazdáknak, akik élelemért és némi kis pénzért cserébe, keményen dolgoztatták őket a ház körül, üzleteikben, földjeiken. Ezt a világot jól érzékelteti a kor egyik legnagyobb írója, Móricz Zsigmond is, aki a saját gyermekkora nyomorából hozta magával azokat az élettapasztalatokat, amelyek számára az írói munkássága hírnevét is meghozták, bár, meglátni az idilli felszín mögött a szegénységet, az elégedetlenséget, sőt a nyomort, már akkor is merész újszerűségnek számított. Művei: Hét krajcár, Szegény emberek, Légy jó mindhalálig, Árvácska. Ez utóbbi műve pedig nem írói fantáziája szüleménye, hanem igaz történet, méghozzá az 1940-ben született Litkei Erzsébetnek, Csibének, Móricz Zsigmond fogadott lányának elbeszélése alapján készült.
Most pedig térjünk vissza a mába. Ellenzékben a Fidesz folyamatosan bírálta a szocialistákat és minden társadalomra ható általuk vélt, vagy valós negatív intézkedés esetén, lásd a gázár, villanyár, stb. emelésekor, ők a szegényeket tartották pajzsként maguk elé. Sőt. Anno a Gyurcsány-kormány által bevezetett vizitdíj-népszavazás is a szegények miatt bukott meg, elhallgatva a közvélemény elől azt a fontos tényt, hogy ők a helyi önkormányzatoktól jóllehet rászorultsági alapon mentességet is élvezhettek a fizetés alól, és persze a szegényebb családoknak járt a gázár-kompenzáció is. A Fidesz viszont senkivel nem kivételez, senkinek nem nyújt kompenzációt. Bevezettek egy fura adónemet, népegészségügyi termékadó címen, azt a hamis illúziót sugallva, mintha ezzel is a nép egészségét szeretnék megóvni. Bezzeg most már minden szép és jó, holott a Fidesz-kormány áfa-emelésének következményeként, ami köztudott, hogy nálunk a legmagasabb az EU-s országok közül, nemcsak az élelmiszerek, de sok más termék és szolgáltatás árára is kihat, amelynek eredményeként sajnos szintúgy a szegények hátán csattan az ostor.
Vannak olyan megyék, ahol már olyan mértékű a szegénység, hogy a születendő gyermekeket a gyámügyi hatóságok csak úgy tudják megvédeni a szegénység veszélyeztetettségének rémétől, ha elveszik a szüleiktől a csecsemőiket, és állami gondozás alá helyezik őket. Nemrég a tv2 Napló műsora is foglakozott e jelenséggel, bár, hadd tegyem hozzá, hogy az általuk bemutatott Való Gábor által készített riportfilm, véleményem szerint némiképp torz tükröt tartott a társadalom elé. A riportalanyok ugyanis egytől-egyig mindannyian roma származásúak voltak, s ezzel azt sugallták, mintha a magyarországi mélyszegénység egyedül csak erre a népcsoportra jellemző, ami pedig szerintem egyáltalán nem igaz. Ha igaz lenne, úgy nem láthatnánk és nem olvashatnánk szinte naponta a híradásokban gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményekről szóló riportokat, a megszületett gyermekeikről névtelenül lemondó és inkubátorokban sorsukra hagyott, vagy, ami még szörnyűbb, anyák által egészségesen megszült, ám általuk megölt csecsemőkről. Ennek oka ugyanis javarészt a szegénység által okozott kilátástalanság számlájára írandó, amely súlyos össztársadalmi probléma sajnos sújt romát, és nem romát egyaránt.
Te érted ezt? Amióta kormányon vannak, őket folyton-folyvást csak nemtelen és igaztalan vádak érik. Támadva vannak itthon, és külföldön egyaránt. Igaz, hogy a háborút és a harcot ugyan ők kezdték, s a megtámadottak csupán viszonozták a tüzet, de sebaj, mert hát erre mondják azt, hogy mindez a túlzott népszerűség átka és csak az irigység beszél ki belőlük, mint a tanyasi részeg Józsi szájából a pájinka. A baj csak az, hogy itthon már sajnos fogyóban a muníció, az újabb adagot pedig szégyenszemre az ellenségeinktől vagyunk kénytelenek kiimádkozni.
Bizony, mert rajtunk már csak az ima segít: vörös Csepel, zúgjon a hangod, Váci út felelj neki. Imádkozzunk most mindannyian Schmitt Pál Köztársasági elnök urunkért, akit bizonyos balliberális körökhöz tartozó reakciós erők nemrég még a helyesírásáért támadtak, ám újabban már plágiummal is vádolnak. Ti pedig, igaz magyar hazaszerető civilek, szervezzetek érte egy nagy békemenetet, ahogy azt a miniszterelnökünkért, Orbán Viktorért tettétek. Így van ez jól: hajrá a néppel, a nép ellen!
Imádkozzunk most a motorunk motorjáért, aki az esküje után rögvest kijelentette, hogy ő nem homok, hanem olaj lesz a gépezetben. Schmitt Pál elnök úr pedig becsülettel állta a szavát, és ilyen a magyar honban még soha nem történt a rendszerváltás óta. Lássuk be, nélküle ekkora sikertörténet a magyar törvényhozásban nem jöhetett volna létre. Ő ugyanis nem úgy cselekedett, mint ahogy azt az elődeik eleddig tették, mert ő egy törvényt sem vétózott meg, egy jogszabályt sem dobott vissza, vagy küldött az AB.-hoz normakontrollra, hanem azokat, ahogy azt egy jó pártkatonához illik, bizony minden zokszó nélkül mindet aláírta. Sőt. Volt, hogy némely sebtében elfogadott törvényen még a tinta sem száradhatott meg, mivel az elnök úr azt sem várta meg, hogy a futár odavigye hozzá a Sándor Palotába, hanem új seprő jól seper alapon, ő maga személyesen ment aláírni azokat a törvények házába, a Parlamentbe. Csoda, ha az elnök úr kiérdemelte a „Nemzet gojóstolla” címet? Naná.
Ezt az áldott jó embert, akinek noha már saját palotaőrsége is van, hogy az őt érő esetleges fizikai támadásoktól megvédhessék, most arcátlan módon, igaz, csak verbálisan ugyan, de vették a bátorságot és újfent nemtelen és igaztalan vádakkal illették. Egyenesen kétfontos támadást intéztek ellene. Egyrészt a jogtudorok azt állítják, hogy a régi Alkotmány megszűnésével és az új alaptörvényük hatályba lépésével ő már nem legitim köztársasági elnök, másrészt azzal vádolják, merthogy azóta kiderítették, hogy a disszertációja anyaga is lopott volt, doktor sem többé.
Skandalum! Ez mind szemenszedett rágalom és aljas hazugság! Az elnök úrnak igenis kisdoktorija van, amellyel ő soha nem kérkedett, mivel a civil életben nem is használja a titulusát, csupán a munkája során és csak azokon a hivatalos papírokon, amelyeket, mint „Nemzet gojóstolla”, a kézjegyével lát el. Na mármost, tessék kérem elhinni, hogy az elnök úr doktor, és ne feszegessék tovább ezt a kényes kérdést, ne akarják őt megbuktatni, vagy az ügyből kifolyólag netán népszavaztatni, különben ország-világ előtt odáig jutunk, hogy szégyenszemre két év munkája és összes törvénye vész el, s megy el a pocsékba. Tessék elhinni, hogy az elnök úr, és ama bizonyos bolgár sportkutató, igenis baráti kapcsolatot ápoltak, és csak annyi történt, hogy csupán egy forrásból írták meg disszertációjukat. Egyszóval, ha nem akarod, hogy bepalizzanak, úgy hidd el, hogy amikor az elnök úr a doktoriját írta, Nyikolaj Georgijev eközben időutazást vitt végbe, és csak azután tért vissza a nyolcvanas évekből a kilencvenesbe, miután már egy csomó oldalt az elnök úrtól elpuskázott. Így történt, hisz’ másként hogy történhetett volna.
Nézem és olvasom dr. Szanyi Tibor az MSZP elnökségi tagjának M1 Ma reggel című műsorában elhangzott jóslatát, aki szerint az Orbán-rezsimnek már csak hetei vannak hátra, és hamarosan a Fideszes politikusok is átállnak. Hogy Szanyi úr ezt az állítását mire alapozza, azt ugyan nem tudom, de ez a jóslata talán túl szép lenne ahhoz, hogy igaz is legyen. Sőt. Orbán úrék végsőkig tartó konok hatalmi vágyát ismerve, én azt kívánnám, hogy ilyen áron az MSZP inkább ne nyerjen, merthogy akkor nekik egy polgárháború és államcsőd utáni, s a Fidesz által hátrahagyott romokkal kellene szembesülniük, amit jó érzésű emberként én nem kívánnék senkinek, még az ellenségeimnek sem.
Sportnyelven szólva, drukkoljunk inkább mindannyian Fellegi Tamás tárca nélküli miniszternek, hogy január 11.-én Washingtonban sikerrel záruljanak a hazánk sorsát megpecsételő IMF-tárgyalások. Január 11, szerda, de számunkra nem mindegy, hogy a következő napunk a tőzsdéken fekete csütörtök lesz-e, vagy végre erőre kap a forintunk, és fellélegezhetünk. Imádkozzunk hát, hogy a Fidesz-kormány végre lássa be a tévedéseit és térjenek észhez, mert az a harc, amit ők a Nyugat ellen folytatnak, eleve kudarcra van ítélve, és abból mi győztesen nem fogunk tudni kijönni. Drukkoljunk a Fidesznek és imádkozzunk értük, hogy az összes kifogásolt, demokráciát és emberi méltóságot sértő törvényen változtassanak, mert nekünk, jó érzésű magyaroknak, nem hiányzik a legszörnyűbb halálnem, a kivéreztetés, és persze nem akarunk hazánkból Übü királyságot sem.
Mi, jó érzésű és demokráciát tisztelő magyar emberek, nem akarunk továbbá semmiféle sejtelmes arab kulturális és gazdasági együttműködést a Jobbikosok elvbarátaival, Iránnal sem, mert féltem a politikusainkat, újságíróinkat, ha nem tudnak ellenállni a kísértésnek, és mondjuk, netán alkoholt fogyasztanak, vagy az ő értékrendjük szerint tiszteletlenek lesznek, őket is megkorbácsolhatják. Más nép, más identitás, más törvények. Kínában például halálbüntetés is van, tehát mi, magyarok, inkább maradjunk Európában.
Nézzünk szembe a tényekkel, amit különösen Selmeczi Gabriellának, a Fidesz szóvivőjének ajánlok, aki szerint ugyan minden rendben van, csak az a baj, hogy visszajöttek a szilveszteri buliból a brókerek. A tényekkel, amelyekről tudjuk, makacs dolgok, mondta anno a Bacsó Péter rendezte Tanú című filmben a színészoktató hölgy.
Egymillió munkahelyet ígértek, ehelyett a jelenlegi parlamenti többség, minden korábbi szakmai érvelés és emberjogi tiltakozás ellenére, elfogadta a munkanélküli segélyre szorulók közmunkára és munkatáborokba való kényszerítését lehetővé tevő törvényt. A Fidesz-kormány úgy önti ki a nem létező munkaerőpiacra az embereket, mintha az országban munkahelyekből túlkínálat-bőség lenne, és a rengeteg hazai állást külföldi vendégmunkások töltenék be.
A Fidesz elfogadta a Plázastop-törvényt, így az Orbán-kormány két éve alatt nem tudunk beszámolni egyetlenegy olyan külföldi cégről sem, amelyik nálunk ruházott be, és hazánkban kezdte volna meg a termelést. Ráadásul a Fidesz olyan vállalkozásellenes adórendszert alkotott, hogy az Opten információi szerint, a tavalyi évben Magyarországon 20 300 hazai kkv-s céggel szemben indult csődeljárás, de 2012-ben a felszámolások száma a 24 ezret is elérheti.
Nincs eget verő gazdasági növekedés. Matolcsy úr szerint, idén már annak is örülhetünk, ha a GDP valamivel nagyobb lesz a nullánál. Az Orbán-kormány tehát eddig a lenyúlásokból, valamint az önhibájukon kívül inaktívvá váló nyugdíjkorhatár alattiak állami rendszerből való „kipaterolásából” élt. Lenyúlta a Manyup-pénzt, és mivel az már elfogyott, a Jegybank 35 milliárd dolláros vésztartalékára fáj a foga. A Fidesz tehát trükközik, de gazdasági téren olyannyira rosszul áll a szénánk, hogy a Magyar Államkincstár, akár anno a dzsentrik, már a családi ezüstöt és aranyat árulja.
Az egykulcsos adórendszer a gazdagoknak kedvez, a 27 százalékos áfa pedig a szegényeket nyúzza. A magyar emberek zöme, annak ellenére, hogy jóléti rendszerváltásban reménykedett, most anyagiakban szűkölködik, éhezik és fázik, valamint közülük egyeseken eddig soha nem látott elégedetlenség lett úrrá, aminek hatására némelyikük már az öngyilkosságtól sem riad vissza. Folytassam még? Szerintem értelmetlen lenne, mert ami itt van, és amit a Fidesznek köszönhetünk, az sokunknak maga, a borzalmas rémálom.
Nem tudom, hogy a népszerűségi indexeik előrejelzéseihez a közvélemény-kutató cégek kiket kérdeznek meg, de én találtam egy olyan oldalt, amelyből világosan kitűnik, hogy Orbán Viktor népszerűsége immár jóval alulmarad Gyurcsány Ferencétől. Bizony, merthogy tessék jól megkapaszkodni, amíg Gyurcsány Ferencet háromezren lájkolták, addig Orbán Viktort csupán ezren. Nem hiszed? Akkor kattints ide!
S, hogy miért következhetett be ez a nagy pálfordulás az embereknél röpke két év alatt? Nem nehéz kitalálni. Nem azért, amit a Fidesz próbál elhitetni a néppel, hogy történetesen a magyar ellenzék a világgal karöltve őket lejárató összeesküvést szervezett ellenük, hanem azért, mert két év után az emberek zöme már a saját bőrén érzi a különbséget, a Gyurcsány és az Orbán-kormány intézkedései között. Íme, egy kis ízelítő abból, hogy mi minden épült a Gyurcsány-kormány alatt. És az Orbán-kormány alatt mi épült? Szinte semmi. Az első Orbán-kormány a Bokros-csomag hozadékából élt, a mostani pedig, nos, ők sem építettek semmit, hanem még inkább leépítettek, köztük sajnos a legfontosabbat is, a húsz éve tartó magyar demokráciát.
A tegnapi tüntetés kapcsán olvasom az MTI által kiadott közleményt, amely szerint, idézem: „fél hét előtt kevéssel nagyobb lökdösődés kezdődött a Nagymező utca sarkánál, ahol a civilek által szervezett tüntetésre érkező szocialistákkal keveredtek nézeteltérésbe szélsőjobboldali szervezetek tagjai. A közösen érkező szocialista képviselőket, köztük Szekeres Imrét és Nyakó Istvánt az utca sarkán álló szélsőjobboldali tüntetők közül többen elkezdték szidni, lökdösni, illetve volt, akit le is köptek.”
Sajnos, ennél több is történt. Az LMP honlapján ugyanis fehéren-feketén olvasható, hogy szélsőjobboldali „ellentüntetők” az LMP két szimpatizánsát a tüntetést biztosító rendőrök szeme láttára durván bántalmazták.
Az ellentüntetők szót szándékosan tettem idézőjelbe, ugyanis számomra nem kérdés, hogy ők nem valami ellen akartak tüntetni, hanem a valamiért tüntetők ellen akartak fellépni. Erre pedig egy, a Jobbikhoz közel álló honlapon bizonyítékot is találtam, s az okuk indítéka innentől kezdve már mindenki számára egyértelmű lehet: az LMP elvette tőlük az utcát. (?)
Meglátogattam a Belügyminisztérium honlapját, de eddig az ügyben ott semmiféle közleményt nem tettek közzé.
Nem értem, hogy kaphatott a tüntetésre egy időben és helyszínen engedélyt a demokraták és a szélsőjobb aktivistái, továbbá az is érdekes jelenség, hogy miközben az egyik LMP-s bántalmazottat a rendőrök igazoltatták, sőt átkutatták, közben a bűncselekmény szélsőjobbos elkövetőivel szemben egyáltalán nem intézkedtek.
Ez, Orbán Viktor úr „demokráciája”, amely a magyar emberek összeugrasztására és megfélemlítésére épít. Összenő, ami 2006. óta összetartozik.
Erre mutatott rá az Operánál zajló békés tüntetés utolsó és talán a legkiemelkedőbb szónoka, Dr. Majtényi László volt adatvédelmi biztosunk is, aki szerint Orbán törvénye „legfeljebb Horthyra mutat, míg a mi jogállami alkotmányunk mögött dicsőséges alkotmánytörvények és a legjobb magyarok hosszú sora van”…
„Magyarország miniszterelnöke felesküdött az alkotmányra, ezzel arra is, hogy védeni fogja – majd megdöntötte. Rendszeresen azzal kérkedik, hogy ő és törvénye a magyar szellemet képviselik. Pedig ez nem igaz.”
A mi időzónánk szerint ugyan van még vissza az óévből pár óránk, de nemsokára már majd mi is megkezdhetjük a visszaszámlálást. Aztán felcsendül a Himnusz, majd láthatjuk, hallhatjuk, Schmitt Pál köztársasági elnök urunk újévi köszöntőjét, s jönnek a fogadalmak, a pezsgő-és tűzijáték durranások, a koccintások, a virsli főzések, a bulik, és teszi azt mindenki anyagi helyzete és pénztárcája szerint.
Egy blogger ilyenkor önkéntelenül is elgondolkodik, majd számot adva egész évi munkásságáról, mérleget von. Nekem panaszra nincs okom, merthogy azt hiszem, sok virtuális barátot szereztem, ami számomra talán a legfontosabb ebben a rohanó, megosztott és kegyetlen világban, amelyben élünk. Volt egypár kiemelt írásom itt a Nolblogon. Szerkiajánlós, vezérbejegyzés és vezérkomment is, nem számoltam mennyi, ám a számomra megtisztelő bizalmat viszont ezúton is szeretném megköszönni mindazoknak, akiket az illet: köszönöm kedves Szerkesztők!
Köszönöm továbbá mindenkinek, aki megtisztelt engem azzal, hogy olvasta az írásaim.
Köszönöm mindenkinek, aki értékes véleményével kiegészítette, színesítette posztjaim tartalmát, és aki a hozzászólásával olyan fontos momentumra hívta fel a figyelmem, ami nekem talán nem is jutott volna eszembe.
Akit pedig a vita hevében netán alaptalanul megbántottam volna, attól bocsánatot kérek!
Kedves Nolblog közösség, drága virtuális Barátaim! Engedjétek meg, hogy én ezzel a nem túl hosszú, ám annál gyönyörűbb floridai történettel kívánjak kedves mindnyájunknak: sikerekben és szerencsében gazdag, áldott, békés Újesztendőt!
Ha a videót jobb, HD-minőségben szeretnéd nézni, kattints ide!
Döbbenettel olvasom, hogy az egyik nagy kedvencem, aki mellesleg a tv.2 egyik vezető arca volt, és nekem annyi sok kellemes és néha bosszantó percet szerzett, jövőre már nem lesz a csatornánál, mert állítólag visszavonul. Igen, elmegy, és ez számomra azért is furcsa, mivel ő egy rendkívüli strapabírással megáldott ember, tele energiával és munkakedvvel. Érdemeit és kitüntetéseit felsorolni is nehéz lenne. Vujity Tvrtkóról van szó, akit én a Pokoli történetek című sorozataiból kedveltem meg.
Hogy Vujity Tvrtko önszántából döntött így, vagy netán kirúgták őt a csatornától, nos, arról nem szól a fáma. Mindenesetre a kósza nyelvek azt beszélik, hogy Vujity Tvrtko állítólag egyszer durván nekiment a Jobbiknak, erre letiltották a riportját. Ha ez így van, akkor no comment: ez a mai magyar demokrácia és véleménynyilvánítás!
Mivel a kép és a videó önmagáért beszél, a témához e posztban én csak annyit hadd fűzzek hozzá, hogy szerintem hazánk már inkább hasonlít Nicolae Ceausescu egykori Romániájára, mint a fejlett nyugati demokráciák bármely más országára. Úgy tűnik, mi Romániára gyúrunk, ahol egykoron a Kárpátok géniusza és az ő sleppje dőzsölt, míg ugyanakkor az ország népe pedig nagy nyomorban élt. Szerencse, hogy a mi regnáló politikusaink nem szégyenlősek, és egyelőre még megengedik a népnek, hogy egy adag ételért beálljanak a sorba, s így legalább ünnepnapokon némi kis alamizsnához jussanak…
Döbbenet: Ételosztás Magyarországon, 2011 karácsonyán. A sor, kb. 300 méteres volt, ami a Rókus Kórháztól a Blaha Lujza térig tartott.Forrás: Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége Facebook oldala.
„Az MKTHK szegényélelmezési programja, az Ételt az Életért december 24-26 között kiemelt karácsonyi ételosztást tart a Blaha Lujza téren. Az eseményen művészek, sportolók segítik a példaértékű munkát” - olvasom a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége honlapján.
Aki esetleg nem tudná, ők azok, akiktől az Orbán-kormány még az egyházi státuszt is elvenné.
Kedves magyar honfitársaim! Ide jutottunk a rendszerváltás óta. Hazánkban évről-évre nő a nélkülözni kényszerülő nyomorgók száma, s a politikusaink pedig, akár a húszas évek Magyarországa idején, képtelenek e szégyenteljes jelenség megfékezésére.
A történet nagyon is életszagú, amely a mai magyar valóság egy szeletét tükrözi. E jelenségről először a Népszabadságban olvashattunk, majd egy hét múlva a Tv.2 Naplója is tudósított róla. Legyinthetnék rá közönyösen, de emberileg képtelen vagyok rá. Sajnos van, aki tud. Megosztott ország a miénk, és immár vannak hazánkban olyan megyék és települések, ahol az emberek ingyen is dolgoznának, illetve, ahogy azt a Fidesz-berkeiben mondani szokás, tennének a közért, csakhogy továbbra is kaphassanak segélyt. A tét, nem kicsi. Aki nem tud leigazolni az arra illetékes Munkaügyi Központ felé minden évben 30 ledolgozott napot, az nemcsak a rákövetkező évben, hanem 3 évig nem kaphat segélyt, sőt, 3 évig még esélyt sem szerezhet arra, hogy újra bekerülhessen valamilyen államilag finanszírozott közmunkaprogramba. Kiesik az állami ellátórendszerből. Ez annyit tesz, hogy az illető személy nemcsak segélyt, de három évig semmilyen államilag finanszírozott közszolgáltatást, orvosi ellátást, gyógyszertámogatást nem kaphat, illetve ez utóbbit csak akkor, ha az APEH csekkjén havonta befizeti a maga kis egészségügyi járulékát, a cca. hatezer forintos Tb-járulékát.
Miből tudja kifizetni, kérdem én, ha nincs semmilyen jövedelme? Vajon felmérték a jogalkotók, s tudják, hogy mi lesz ennek a következménye? Én kétlem, s bizton állíthatom, hogy a rendszerváltás óta ennyire szociálisan érzéketlen kormánya még soha nem volt hazánknak, mint amilyen a jelenlegi Orbán-kormány.
Olvasom az [Origo] egyik cikkében, (a megye és a település nevét a szerző nem nevezte meg) hogy emberek, köztük gyerekek és idős asszonyok, bízva a vakszerencsében, csákányt és lapátot ragadtak, s hogy ne fagyjanak meg a hajlékaikban, egész nap keményen dolgoznak, szenet keresnek a meddőhányóban. Szívszorító riport. Ez lenne hát a jóléti rendszerváltás, a munkahelyteremtés, amit az Orbán-kormány ellenzékben szinte naponta beígért az embereknek?
Bezzeg a hatalmas költségeket felemésztő új focistadionok építéséről akkor egy árva szót sem ejtettek, arról úgy hallgattak, mint a sír. Most pedig, hogy már hatalmuk van, hajrá, hurrá, építsünk stadionokat, mert hisz’ ez kell a magyarnak. Egy frászt! Annak ellenére, hogy az országunk csőd közeli állapotban van, a kormányunk az adófizetők pénzéből a miniszterelnökünk hobbyőrületét finanszírozza.
Olvasom, hogy lebontják, majd újjáépítik az egykori Népstadiont, mai nevén, Puskás Ferenc Sportarénát. A bontásra 5 milliárd, az újjáépítésre pedig további 35 milliárd forintot szánnak. Aztán, ha minden igaz, akkor nemsokára Debrecennek is lesz új stadionja, amely újabb 10 milliárd forintjába fog fájni az adófizető polgároknak.
Félreértés ne essék, nem vagyok én a sport, a foci ellensége. Csak éppen ez a magyar foci engem már képtelen lázba hozni. Régebben még tudott, de most már nem. Merthogy sokat változott ám azóta a világ: én is, és a foci is. Akkor még volt biztos jövőm, egzisztenciám, ma pedig már az sincs. Rettegésben a jövőtől, máról holnapra élek, bezzeg a magyar foci, az él, virágzik és tündököl, mert az Orbán-kormányok alatt ez a sportág anyagiakban soha nem szűkölködött. Jóllehet anno az aranycsapat játékosai javarészt szegény proli gyerekekből verbuválódott, akik a játékukba beleadtak apait és anyait, s a stadionok lelátóin pedig aránylag gazdag emberek szurkoltak nekik, mostanra már e téren is megfordult a világ. Most a focipályákon dúsgazdag sztárok játszanak, és többnyire szegények szurkolnak nekik. Ez a foci tehát már nem a régi. Ez nem a játék iránti szívből jövő lelkesedésről, hanem kizárólag az anyagiakról szól. Egy tehetséges játékosért a klubok milliókat fizetnek, adják s veszik őket, szinte kilóra, aranyáron. Ha van egy válogatott meccs, úgy én azt már a tévében sem nézem meg. Minek? Azért, hogy mérgelődjek és bosszankodjak? A szuperklasszis-játékos ugyanis a pályán éppen csak tesz-vesz valamit, de nem szaggatja szét túlságosan az istrángot. Úgy mozog, hogy a lajhár hozzá képest kapkodó idegbeteg. És lássuk be, a maga szemszögéből igaza van. Nem akar megsérülni, mert akkor a külföldi klubjától temérdek sok pénztől eshet el, Uram bocsá’, akár még a karrierje is derékba törhet. Szóval, a foci terén manapság már így állunk. Nemrég egy bundabotrányról is olvashattunk, de a magyar fociba mégis dől a pénz.
Elgondolkodom. Szerintem nem Gyurcsány Ferencet (vagy Bajnai Gordont) kellene meghúzkodni Sukoróért, amely projekt, ha megvalósul, úgy azzal munkahelyeket teremtett volna az embereknek. Az autópálya építésekért sem kéne hőbörögni, mert azzal infrastruktúrát hoztak az országba, a hétszázát neki, hanem az Orbán-kormányt kellene vegzálni az immár beteges fociőrületükért. Nem titok, mert Gyurcsány úrnak is voltak ám gigászi tervei, de ő azokról kénytelen volt lemondani, mert ezt diktálta a józan esze. Bizony, ő szégyenszemre megtette, volt hozzá gerince és mersze, lásd például az új kormányzati negyed építéséről is lemondott, mert belátta, hogy amíg az Istenverte nép nem úgy él, ahogy egy demokráciában az elvárható, úgy addig neki sem szabad nagyot álmodnia. Pedig azóta sokkal rosszabb lett a helyzet. Immár nincs olyan nap, hogy a híradások ne számolnának be súlyos emberi tragédiákról, öngyilkosságokról.
De Orbán miniszterelnök urat ugyebár nem olyan fából faragták, hogy magába szálljon. Neki a foci, minden pénzt megér. Én kimondom: mindez a hatalommal való visszaélés, amiért őket a következő kormánynak igenis felelősségre kellene vonni.
Olvasom a legújabb felháborító történetet és szinte el sem hiszem, hogy az ország jelen rossz gazdasági állapota mellett ilyesmi megtörténhet. A kisembernek se segély, se munka, ugyanakkor egy Fideszes polgármester még 15. havi bért is kap. No comment. Aki nem tudná, azt hadd emlékeztessem: anno Gyurcsány Ferenc ingyért dolgozott, utódja, Bajnai Gordon pedig csak egy jelképes összegért, mindössze 1 ft.-ért.
Pár nap, és itt a karácsony. Aztán jön az újesztendő, ám nekem már ünnepi hangulatom sincs. Rettegek a jövőtől, mert látom, hogy sokunk számára rossz irányban haladnak a dolgok. Nyomor és flanc, avagy pro és kontra, ez a mi hazánk.
Bevallom, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr az EU-csúcson való legutóbbi megnyilatkozása vegyes érzelmeket váltott ki bennem. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy a magyar miniszterelnököt a gyávasága, vagy a kekeckedő virtusa vezérelte, amiért a francia-német eurós mentőcsomagra először nemet mondott, majd később azt egy parlamenti szavazáshoz kötötte. Gyáva lenne a magyarok miniszterelnöke? Ugyan kérem, ez még viccnek is rossz! Kétharmaddal senki nem lehet gyáva, tehát ezt a gondolatot mielőbb kergessük ki a fejünkből. Egyáltalán nem erről van szó. A miniszterelnök úr csupán egy olyan ember, aki szeret csomót keresni a kákán, szembemenni mások elképzeléseivel, így ha valaki át mond, ő gondolkodás nélkül rögvest rávágja, hogy b. Itt is ez történt. Ha van kalapja azért, ha nincs bajsza, azért.
Mi, magyarok persze már jól ismerjük ezt az érzést, hiszen itthon a Fidesz anno ellenzékben is ugyanezt művelte. Élvezte, hogy amit csak lehetett megfúrt és ellenzett, s most, hogy itthon már nincs ellensége, Brüsszelen a sor. A miniszterelnök úr egyszerűen nem gondolja át, hogy mit cselekszik, s hagyja, hogy az indulatai vezéreljék, így hazánk emiatt vélhetően majd meg is kapja a maga megérdemelt nagy pofonjait.
No, de ne siessünk ennyire előre. Vizsgáljuk meg, hogy mire is mondott nemet, majd később, merthogy a tolmácsok állítólag rosszul fordították le a szavait, talán-t, Orbán Viktor úr, Magyarország miniszterelnöke.
A német-francia javaslat csupán arról szól, hogy az EU. vegye be az alkotmányába azt a passzust, amely szerint figyelemmel kísérnék és akár büntetnék is a tagállamok indokolatlanul nagymértékű eladósodottságát. Mindez magyarra lefordítva annyit tesz, hogy a piacok megnyugtatása a túlköltekező államok megregulázásának lehetőségét tűzné ki célul, amely javaslat, ismerve egyes EU-tagállamok, köztük hazánk eladósodottságának mértékét, bizony nagyon is időszerű és ésszerű javaslatnak tűnik.
Számomra az EU-s eladósodási plafon elutasítása már csak azért is meglepő, mert emlékezzünk vissza, az új magyar alkotmányban is szerepel egy ilyen záradék, amelyet a miniszterelnök úr szóvivője egy olyan tipikus magyar találmánynak nevezett, amit szerinte az EU.-nak is követnie kellene. Bravó, ez most bekövetkezett! Orbán Viktor miniszterelnök úrnak emiatt most méltán dagadhatott volna a keble a büszkeségtől és akár déja vu- érzése is lehetett volna, mondván, hisz’ ez kérem a mi ötletünk volt, de nem: ő ellentmondott, merthogy ez a javaslat szerinte sértené a magyar szuverenitást.
Sebaj, mondta Orbán Viktor miniszterelnök úr immár itthon, mert csak a 2012-es évet kell, hogy túléljük. Túléljük? Nos, lehet, de elképzelhető, hogy azt már nélküle fogjuk.
Mint az ismeretes, az egyik posztjáról azóta már lemondott Fellegi Tamás úr által vezette magyar delegáció e hét szerdáján kezdi meg az ország mentő tárgyalásait az EU. és az IMF.- delegációval. Felmerül bennem a kérdés, - mi van, ha ők is feltételt szabnak? Ha mondjuk, ultimátumot adnak a magyar tárgyalódelegációnak, mondván, hogy ők csak abban az esetben segítenek rajtunk, ha a magyarok miniszterelnököt váltanak?
Nagy vihart kavart a Blikk internetes oldala, miután beszámolt róla, hogy 12 megyei közgyűlési elnök, november végén, az Azori-szigeteken megtartott Európai Régiók Gyűlésére (AER) utazott. A felmerülő költségeket persze a meghívottak, vagyis, a főként nehéz anyagi helyzetben levő megyei önkormányzatok állták, amelyek súlyos adósságait (187 milliárd ft.) ráadásul néhány hete az állam vállalta át.
Ambrus András a Pest megyei önkormányzat sajtófőnöke erre reagálva az MTI-vel közölte, hogy nyaralás helyett a Páneurópai Romastratégia mellett lobbizott.
Gémesi György, a Magyar Önkormányzati Szövetség elnöke az ATV Egyenes Beszéd c. műsorában viszont azt mondta, hogy nem is létezik ilyen stratégia.
Felmerül hát a kérdés, - hol voltak a megyei közgyűlés elnökei? A válaszom pedig az, hogy ők csak folytatták azt a tradíciót, amelyet már az első Fideszes, Orbán-Torgyán kormányban is megszokhattunk tőlük. Nyaraltak, méghozzá közpénzen, ahogy azt már anno, vagy tíz évvel ezelőtt is tették. Akkor, ha még emlékszik rá valaki, az FKGP megyei elnökei 2001.-ben Ausztráliában voltak konferencia ürügyén nyaralni, ám a Tv.2 fotósa lebuktatta őket, mert az elnök úrról sikerült egy olyan képet készítenie, ahol egy farmon éppen dresszben és alsógatyában napfürdőzött. Az esti hírműsorban pedig élő egyenes adásban sikerült Lányi Zsoltnak lebuknia, aki miután visszakérdezett az őt telefoninterjúban erről faggató riportertől, hogy kicsoda ő és hogy honnan érdeklődik, miután megtudta, indulatosan lecsapta a kagylót, ám pechjére azonban az utolsó obszcén mondata még elhangzott. (Állítólag rálépett a telefonzsinórra.)
Leszögezhetjük tehát, hogy bár szegények vagyunk ugyan, de a képviselőink mégis jól élnek. Aztán, ha lebuknak, hogy mentsék a mundér becsületét, egyből jótékonykodni kezdenek. Jelen esetben éppen a luxusimádatáról ismert frakcióvezetőjük javaslatára és csak a napidíjat fizetik vissza, illetve ajánlják azt jótékony célra, de az utazás és az ellátás költségeit persze az adófizetők állták, s ezzel már minden el van rendezve, le van tudva.
Kelj fel Lázár, akarom mondani, ébredj magyar! Vedd már észre, hogy korrupció és korrupció között is van különbség. E téren pedig bátran kijelenthetjük, hogy az MSZP is ezerszer különb volt a Fidesznél. Ott ugyanis, ha valaki közpénzt mutyizott, a tette köztörvényes bűnesetnek számított, s kattant a kezén a bilincs. Lehet a Nokiás-dobozos sztorin is jópofizni, ám ne feledjük, hogy az adófizető állampolgár a szocialista mutyik kapcsán legalább méltó elégtételt kaphatott, és az illetőt közülük senki nem védte. A Fidesz a közpénzpazarlást viszont még csak jó erkölcsbe ütköző cselekedetnek sem tartja, így eszük ágában sincs elítélni azt.
Szóval, így állunk. Noha több megye a közintézményeiben még a fűtés- és áramszámláit sem tudta fizetni, a képviselőink luxuskörnyezetben egy atlanti-óceáni üdülőhelyen az Európai Régiók Gyűlésének éves közgyűlésének apropóján tölthettek el néhány kellemes napot.
Csak így tovább kedves Fidesz! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
Nem vagyok közgazdász és diplomám sincs. De egyszerű emberként is tisztában vagyok azzal a ténnyel, miszerint ahhoz, hogy hazánk elkerülje az újabb leminősítéseket, valamint hogy kivédje az abból fakadó roppant káros következményeket, az Orbán-kormánynak egy hathatós, a nemzetközi pénzpiacokat is megnyugtató gazdaságpolitikai reformra lenne szüksége. Egy olyan fontos és hasznos lépésre, amilyet anno az általuk ellenzékben sokat bírált Gyurcsány és Bajnai-kormány vitt véghez. Igen, ők megtették, mert józan paraszti ésszel és nemes egyszerűséggel felelős államférfiként gondolkodtak, és, mert tisztában voltak vele: ahhoz, hogy a tehenet megfejhessék, bizony le kell hozzá hajolniuk.
Sok időnk már nincs hátra. Neves hazai pénzpiaci elemzők és közgazdászok szerint ugyanis legfeljebb csak pár hét haladékunk van, s ha a piacokat addigra nem leszünk képesek megnyugtatni, akkor ennek az országnak rövidesen vége lesz: fizetésképtelenné válik, becsődöl. Lássuk be, hogy a rossz gazdasági mutatóink, valamint az eurózóna válsága és egy elképzelhető recesszió miatt, hazánk az állampapírjait képtelen a szabadpiacon nyereséggel értékesíteni, tehát az eddigi Matolcsy-féle „unortodox” gazdasági kísérlet, tetszik, vagy sem, de csődöt mondott. Ennek eredménye, hogy a Moody's a bóvli kategóriába sorolt le minket. Ezt a döntést pedig el kellene fogadni és felesleges tovább vergődni, harcolni, vagy újabb demagóg „agysebészettel” kísérletezni.
A recept egyszerű, s annak megértéséhez nem kell közgazdasági diploma sem. Az eurózóna válsága miatt a külföldi befektetők igyekeznek minimálisra csökkenteni a kockázatot, így azokból az országokból, amelyeket a hitelminősítők rizikósnak tartanak, onnan menthetetlenül kivonják a forrásaikat, befektetéseiket. Az önvédelem jogos, a helyükben bárki ezt tenné. Az angolok, németek és a franciák már tanakodnak: vajon megéri-e nekünk kockáztatni és kimenteni bármelyik mélyvízben fuldokló országot, ha azok magukkal könnyedén minket is a mélybe ránthatnak? Nagy dilemma ez, lássuk be.
A Standard and Poor's egyelőre még megkegyelmezett nekünk, de ne legyenek kétségeink afelől, ha a Fellegi Tamás vezette magyar mesterhármas tárgyalódelegáció nem ér el megfelelő eredményeket az IMF-fel, úgy akkor számunkra befellegzett, merthogy ők is meghozzák a kegyetlen döntést, és bóvliba vágnak minket.
Kormányunk a napokban egy új magyar növekedési tervvel rukkolt elő. A miniszterelnökünk jobb kezeként elhíresült nemzetgazdasági miniszterünk a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola konferencia hallgatósága és az ott összegyűlt újságírók előtt azt pedig úgy propagálta: „a siker, láthatatlan”.
„A Magyar Növekedési Terv, improving your life, javítja az életed. Simplicity, egyszerűség. Agysebészet, kistigrisek, bányászkodás, mangalica, galagonya, sompálinka, stb., ect…”
(Hej, ha Oszkó Péter volt pénzügyminiszterünk is így tudott volna beszélni!)
Szóval, hogy komolyra fordítva, mit mondhatok erre én, az egyszerű ember? Csak annyit, hogy szerintem a láthatatlan siker olyan, mint a mesebeli Pomádé király új ruhája: a képzelet szüleménye, de valójában nem is létezik.
A videó megtekintését csak saját felelősségre, és csak erős idegzetű olvasóimnak javaslom!
Ez az írásom az Ellenszék demokrítikus vélemény magazinban is olvasható.
Lazításként a Shanghai World Expo 2010 záró ceremóniájának egyik részletét ajánlom a politikától hozzám hasonlóan undorodó kedves olvasóim figyelmébe.
El kell ismerni, hogy a kínaiak alaposan kitettek magukért. Micsoda fegyelem, micsoda előadás. Olyan egyformák, mint a tojás. Nincs szék a fenekük alatt, s a harangok a levegőben lógnak.
Ez egyszerűen lenyűgöző! Jó szórakozást kívánok!
Ha az előadást HD-minőségben szeretnéd élvezni, akkor kattints ide!
Miután a Moody’s a bóvli kategóriába minősítette le hazánkat, aminek hatására persze vészesen gyengülni is kezdett a forint, a kormányunk e mögött rögvest egy nagy nemzetközi spekulációs támadást sejtetett. Kijelentették, hogy nyomozásba kezdenek. Nyomoznak, hogy kiderítsék és megtudják, kik állnak a hazánk elleni összehangolt támadások mögött.
És most végre Matolcsy úr megoldotta a rejtélyt. Az történt ugyanis, hogy az Origo értesülései szerint, a nemzetgazdasági miniszterünket szombaton a sógoroknál látták, a Maria Hilfe Strassén sétált a családjával. De nemcsak sétált ám, hanem a miniszter úr shoppingolt is, mivel a szemtanú, aki felismerte és le is fényképezte őt, látta, hogy a kezében zöld Peek & Cloppenburg bevásárlótáska van.
Nesze neked hazai fogyasztás: bort iszunk és vizet prédikálunk. A miniszter úr nem átallott külföldön drága euróval fizetni, ahelyett, hogy itthon forintért tette volna ugyanezt, ami által hű lehetett volna az általa képviselt gazdaságpolitikához, amelynek lényege, hogy a hazai fogyasztás pörgesse fel a magyar gazdaságot. Csoda, hogy itthon visszaesik a fogyasztás, hogy bóvli-ország vagyunk, ha az egykulcsos szja haszonélvezői nem a hazájukban és nem forintért, hanem külföldön és euróval vásárolnak?
Minderről nekem Mikszáth Kálmán 1883.-ban írt novellája jut eszembe, amelynek címe: A pénzügyminiszter reggelije. Íme, a műből egy rövidke kis részlet:
„A miniszter keveset eszik és elegánsan. A kés és villa bizonyos előkelőséggel horzsolja egymást.
Az első falatnál leönti egy kis borral... még egy falat, és még egy... megint egy korty rá... Őexcellenciájának jó étvágya van.
S ezalatt benn a tanácsteremben sebesebben megy minden. A szónokok megrövidítik beszédeiket. Minek is beszéljenek? Hiszen eredménye úgy sincs - és még csak nem is bosszankodik meg érte senki, ha elmondják, hogy az adózó nép mint nyomorog. Mert a pénzügyminiszter úgy sincs ott. A pénzügyminiszter reggelizik.”
Számomra ebben az egész Matolcsy-féle shoppingolós történetben az a legszomorúbb, hogy nemcsak Matolcsy úr, de a képviselőtársai sem éreznek semmiféle bűntudatot. Révész Máriusz úr szerint csak "fel lett plankolva az ügy", míg a civis város polgármestere, Kósa Lajos úr pedig elismerte, hogy ő csupán „mütyüröket” vesz Bécsben.
Tessék mondani, milyen mütyürök kaphatók euróért Bécsben, amelyek forintért nem, mert Budapesten vagy Debrecenben hiánycikkek? Gyalázatos és álságos politika ez. Ők külföldön szórják a drága eurót és urizálnak, míg minket, adózó és már-már nyomorgó állampolgárokat pedig nem a fogyasztásra, hanem arra bíztatnak, hogy ne a Tescókban és hipermarketekben vásároljunk, hanem azt együk, amit megtermelünk magunknak. Orbán Viktor miniszterelnök urat például már az is bántja, ha a falusi portákon szép tujákat lát. Gondolom, akárcsak egykori szellemi elődje, jobb szeretne ő is inkább aranyló búzamezőket látni. Igaza van. Hála neki és a létünket elkapáló farizeus kormányának, jövőre sokkal drágább lesz az élet, a falusi ember pedig egyen, ne urizáljon.
Apropó, urizálás. Emlékszem rá, hogy ellenzékben egészen más politikát folytatott a Fidesz. Akkor még a szegények pártján állt és az is bántotta őket, ha Medgyessy Péter akkori miniszterelnökünk Kubában nyaralt. A hangulatkeltés persze nem maradt el, mert az írások rendre azt sugallták, hogy amíg a szegény proli itthon fagyoskodik, mert ugye nincs pénze gázra és tüzelőre, bezzeg a dúsgazdag milliárdos miniszterelnök a téli nyárban, Kubában dőzsöl. Kapott hideget, meleget, de Gyurcsány Ferenc sem úszta meg. A sajtó, napra pontosan beszámolt róla, hogy a Gyurcsány úr éppen hol jár, merre nyaral a családjával. Amikor pedig kiderítették, hogy a helyettese, Kiss Péter is pont ebben az időben veszi ki szabadságát, jóllehet akkor még azt sem tudtuk, eszik-e, vagy iszák-e a Moody’s-t, ők tort ülve feltették nekünk a sejtelmes kérdést: Addig mi lesz az országgal?
Mi lesz az országgal? - kérdem én is, ám kacagni nem tudok. Micsoda igények, ez nem igaz!
Tisztelt hölgyeim és uraim! Örömmel jelentem, hogy immár megtört a jég, s a nemzeti kormányunk és országunk nagybecsű tábornokai - a vezér teljes egyetértésével, aki 3 napig ugyan vívódott önmagával és távozásával zsarolta meg párttársait – ám, mert belátta a döntés szükségességét, végre tűzszünetet hirdetett. Költői hasonlattal mondhatnám úgy is, hogy a kormányunk vezérkara ráeszmélt egy ősrégi magyar mondás igazságára, miszerint széllel szemben hude értelmetlen, sőt, Orbán miniszterelnökünk is könnyen a görög és az olasz kormányfő sorsára juthat, most itt az IMF, hajrá, hurrá, devizahitelesek lélegezzetek fel: Örüljünk mindannyian, hogy a kormányunk jobb belátásra bírt.
Matolcsy úr bejelentette: visszahívják az általuk egykoron gőgösen kipaterolt IMF-et, és velük az Orbán-kormány egy un. új típusú megállapodást kötne.
Az IMF-tárgyalás hírére erősödni kezdett a forint. A Pénzcentrum.hu elemzői szerint a háttérben az állhat, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium bejelentette, új együttműködésről kezd tárgyalásokat a kormány a Nemzetközi Valutaalappal.
Világos beszéd. Ha Kósa, Szijjártó és Varga úr anno nem vizionál államcsődöt, görögözik és lát szekrényekből hulló csontvázakat, nem tesznek politikusokhoz méltatlan otromba fenyegető nyilatkozatokat, valamint ha már korábban megszületik a megállapodás, és itt nem a MOL- részvények megvásárlására gondoltam, mert az lássuk be, nagy bukta volt, ma már garantáltan nem itt állna a forint és az ország. De otromba, másokat lekicsinylő gőggel, miközben az ország, sőt az EU. megmentőiként is hirdették önmagukat, sikerült sok ezer családot tönkretenni. És tessék mondani: most hol vannak a kínai megmentőink, egyáltalán miért kötöttünk gazdasági megállapodást Kínával?
És most lássuk a medvét. Azt történetesen, hogy kinek, kiknek az ötlete volt a tárgyalások megkezdése az IMF-fel. Leszögezem: nem a Fideszé. Nekik ugyanis a békekötés, vagy holmi tűzszüneti megállapodás eleve nem is juthat eszükbe, mivel számukra ilyet még gondolni is tilos. Háborúban álltak a Nemzetközi Valutaalappal, így a fehér zászló lengetése tehát számukra elvi kérdés: merő eretnekségnek és gyalázatos tabunak minősült volna.
Ki hát a mumus, ki az ötletadó? Ne kerülgessük a forró kását! Egy újonnan alakult párt, a Demokratikus Koalíció tagjai javasolták ezt a forradalmi kormányunknak, amit 2011.11.11.-én Molnár Csaba a Gyurcsány-kormány egykori kancelláriaminisztere fogalmazott meg, Kálmán Olga Egyenes Beszéd című műsorában.
Hogy Orbán Viktor miniszterelnökünk meddig marad a posztján? Nos, azt nem tudom, de egy biztos: Ha a kormánya nem változtat a tudatos nemzetrontó stratégiáján, nem fejezi be a háborút, úgy 2014.-ben milliók fogják visszasírni Gyurcsány Ferencet.
Mivel az égiek kegyesek voltak hozzánk, a Szent István államalapító magyar királyt ünneplő állami rendezvényünk, egy pszichiátriai esetnek tűnő rendzavaró kivételével, (aki mellesleg a mi Megváltónknak nevezte magát, s lehet, hogy igazat szólt, ki tudja?) eseménytelenül lezajlott. Fellélegezhetünk. Idén senki nem sebesült és nem halt meg. Minden szép és jó volt.
És, hogy mennyit illik költenie manapság a nemzeti kormányunknak egy ilyen pompás ünnepi műsorra? Nos, ami tavaly állítólag még ingyen volt, arról az idén már nem szól a fáma. Annak ellenére, hogy a T. Ház elnöke szerint „a Gyurcsány-féle vad úri tatárok ugyan szétdúlták és módszeresen kifosztották az országot”, no és válság is van, ezt se feledjük, a mi jó nemzeti kormányunknak csak a Parlament kivilágítására azért mégis akadt közel 500 millió forintja, vagy talán több, ki tudja, amit jó szívvel és tiszta lelkiismerettel el tudott rá költeni.
Aztán nem meglepő, de a tatárdúlás és a válság ellenére is tudott a kormányunk százmilliókat tanácsadásokra és szobrokra áldozni. De ez még mind semmi. Bár a Blikk értesülései szerint a Magyar Posta ugyan nem verte nagydobra az üzletet, sőt a vezetőik inkább elhallgatták volna a tranzakciót, ám ők mégis megtudták, hogy a vezérkaruk, vagy 600 millióért új autókkal lepte meg önmagát. Pár nappal azelőtt pedig szintén 600 millióért a legfelsőbb kormányzati vezetők kaptak új autóflottát. A 97 db. új luxusautót a miniszterek, államtitkárok és a helyettes államtitkárok között osztották ki. Kiszely Zoltán politológus pedig, aki mellesleg az év végéig un. releváns kérdésekben és 2,1 millió forintért ad stratégiai és kommunikációs tanácsokat a kormány számára úgy magyarázta, hogy „a Škoda Superbek bármilyen jó és drága autó, még mindig az van a köztudatban, hogy ez egy átlagember számára is könnyen elérhető jármű. Nem nagyzoló, nem annyira irritáló, s nem olyan feltűnően extravagáns autó, mint egy luxus-Audi”. Bravó! Kell ezt magyarázni bárkinek is? Ugyan már.
Szóval, miközben „kis-Kínában” válság van és hovatovább orvosokra, nővérekre, és sok más egyéb szociális és jóléti kiadásokra (pl. ingyenétkezés, tankönyvtámogatás, stb.) persze egy fillér sincs, „Csák Máté kiskirályai és IV. Béla szellemi követői” az ország útjain, határon innen s túl, bezzeg talpig luxusban tündökölhetnek. Csak halkan jegyzem meg azt a sokunkat talán már kiábrándító tényt, hogy amikor a „Gyurcsány-féle vad úri tatárok” anno 2007-ben szintén luxusautókat vásároltak, a jelen kormányunk tagjai akkor azt ellenzékben mindannyian bírálták. Minő érdekes jelenség, hogy az akkori szószóló éppen Lázár János úr volt, akiről mostanra már kiderült, hogy belőle vélhetően az irigység beszélt, mivel már tudjuk róla, bebizonyította, hogy ő is nagy híve a luxusautók imádatának. De Lázár úr akkor úgy érvelt, hogy szerinte „semmiféle biztonsági indokai nincsenek a beszerzésnek, pusztán esztétikai és kényelmi okokból venne autókat a nagyzolási mániában szenvedő kormányzat”.
Nocsak! Ezek szerint ők sem különbek ama Deákné vásznánál, sőt, ami a luxust és a költekezést illeti, bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű? Ki érti ezt? S hogy mi lesz a régi, páréves ám lestrapált és általuk már-már roncsnak titulált üzemképtelen luxus-Audik sorsa? Nos, ezt én inkább a kedves olvasóim fantáziájára bízom. Egy biztos, amire bárki mérget vehet, hogy azok egyelőre még garantáltan nem egy roncstelepen végzik.
Végezetül még csak annyit, hogy a mellékelt videó megtekintése előtt, mivel annak témája sajnos alkalmas lehet a nyugalom megzavarására, kérem, hogy mindenki kellően higgadjon le, s ha annak szükségét érzi, vegyen be nyugtatót, vagy vérnyomáscsökkentőt.
Miközben a nagyjaink újfent semmi jóval nem kecsegtetik a kisembert, mert mielőtt a jól megérdemelt nyári szabadságukra mentek volna, Tusványosról az itthoniaknak kerek-perec megüzenték, hogy vért fogunk pisálni, eközben azt olvasom, hogy szárnyal a luxus- és prémiumautók piaca szerte az egész világon. A világgazdaság recseg-ropog, s mindenki újabb pénzügyi válságtól tart, ám a Rolls Royce-tól a Mercedesig mégis rekordokat döntögetnek a gyártók, s egyes méregdrága autómárkák pedig Magyarországon is kelendőek. Porschéból például nem tud annyit behozni az importőr, amennyit a magyarok pillanatok alatt ne kapkodnának el. Aradi Géza, a cég magyar márkaigazgatója szerint, csak 2011 első felében 70 új autót szállítottak ki Magyarországra, ami állítólag hazai rekordnak számít. A magyarok tehát bizakodóak. A közelgő válság ellenére is sorban állnak a Porschékért…
Aztán olvasom, hogy Horvátországban szintén a magyarok vásárolják fel a legtöbb üdülőt, és ez a trend a Magyar Nemzet értesülései szerint viszont már vagy 2005.-óta tart. Magyar részről erre akkora az igény, hogy a horvátok még külön magyar nyelvű honlapot is szenteltek rá, hogy az eladó tengerparti ingatlanjaik megvásárlását az igényes magyar vevőiknek megkönnyíthessék. Mivel a horvát törvények tiltják, hogy a vevők új házakat építsenek a szigetekre, így ők legfeljebb csak felújíthatják a már meglévő építményeket. A magyarok főként a 60-80 négyzetméteres apartmanokat és a 15-25 millió forintos kőházakat keresik. Ha a vételárhoz még hozzáadunk ugyanannyi felújítási költséget, felmerül a kérdés: kiknek van ma Magyarországon 40-50 milliója külföldi luxusüdülőkre? No és Porschékra, amellyel persze mondanom sem kell, hogy jó magyar szokás szerint, hogy ezzel is spóroljanak, lesznek, akik természetesen rokkantkártyával fognak majd parkolni.
A mi hőn áhított demokráciánk ugyanakkor sokunknak vakvágányra futott. Luxus, és nélkülözés. Ez uralja ma, Magyarországot. Hogy mindezt megértsük, hogy miért jutottunk el idáig, nézzünk egypár bestsellert korunk nagy (i)gazságaiból:
Bezárják az iskolákat: Legalább a diákok nem verik meg a tanárokat.
Elbocsátások: Úgysem akarsz dolgozni! Végre 3 hónapig hétköznap is tudsz találkozni a haverokkal, s több időd jut a családodra is. Utána pedig, összekapcsolva a kellemest a hasznossal, vagy 2 hónapra kimozdulhatsz otthonról, nyaralhatsz egy kicsit és áldozhatsz a sportért. És még fizetnek is érte!
Munkahelyi kiszolgáltatottság: Ez egy jó és hasznos dolog, mert megerősödnek a munkaadók és nő a vállalkozói kedv. Ha nem teszik, nyiss Bécsben cukrászdát!
Éhezés: Böjtölni, Istennek tetsző cselekedet. Legalább ledobsz egypár felesleges kilót. Különben is, az evés káros az egészségre. Nincs kenyered? Egyél kalácsot!
Nem telik gyógyszerre: Úgysem vennéd be és még a receptet sem váltod ki. A legtöbb gyógyszernek különben is több a káros mellékhatása, mint amennyi a gyógyhatása.
Nem tudod kifizetni a vízszámlát: Nem baj, mert úgyis túl sok szennyvíz keletkezik a Földön.
Nem tudod kifizetni a fűtést: Nem baj, mert a fűtés úgyis csak szennyezné a környezeted.
Nem tudod kifizetni a villanyszámlád: Ez egy határozottan jó dolog. Kevés gyerek született az utóbbi években, és a sötétség a demográfiát illetően talán segít egy kicsit.
Nem lesz új ruhád: Minek? Retro a divat. Meg az Attila, a Bocskai.
Nem lesz lakásod: Ez jó dolog, mert megint összejön a család, nagyszülők, szülök, gyerekek.
Nem futja autóra: Felesleges úri passzió. Móricz Zsigmond is megmondta: gyalogolni jó
Még lehetne folytatni, de a lényeg, hogy a velünk történő eseményeket fogjuk fel pozitívan.
Ez az írásom az Ellenszék véleménymagazinban is olvasható.
Valljuk be őszintén, vannak még egypáran ebben az országban, akik ezt már régóta várták. Foglalja el hát mindenki a helyét a kényelmes foteljában és figyeljen, mert aki kimarad, az lemarad. Igen, merthogy sportnyelven legyen szólva, a nagy meccs végre elkezdődött, s a „siker kovácsai” - biztos, ami biztos alapon - egyszerre két vasat is tartanak a tűzben.
Az első nagy buli a földbirtokos és a focirajongó haveroknak a közmunkaprogram beindítása, míg a másik nagy „ötéves terv” a vérgőzös fanjaiknak az államadósságért való felelősségre vonás lesz. A műsor tehát elkezdődött.
Noha úgy a romák kényszer-közmunkáztatására, mint pedig a volt miniszterelnökök elszámoltatásra lett volna hazánkban úgymond népakarati igény, ám eddig egyik lépésüket sem tudták megvalósítani, mivel mindkét esetben keresztbe tett nekik az a fránya demokrácia. Igaz, csúsztak ugyan egy évet, de sebaj, mert a Magyar Alkotmány módosításával ez az akadály már végre elhárult, és szabad lett a pálya. És hogy mit szólnak ehhez a civilizált európai országok? Ez a kérdés szerintük a mi belügyünk, a mi demokráciánk, amibe nekik semmi beleszólásuk nincs. (?) Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
És végre eljött az igazság pillanata. Akik eddig munkanélküliként és segélyből az államon élősködtek, valamint loptak, csaltak s hazudtak, mostantól már köztörvényes bűnözőkké lesznek kikiáltva és meg lesznek bélyegezve. A munkanélküliség és az „eladósította az országot” mostantól már büntetőjogi kategória lesz és bűncselekménynek minősül, tehát a bűnösöknek a tetteikért immár vezekelniük kell. A volt szocialista miniszterelnökök és a Magyarországon segélyből tengődni kényszerülő romák egyaránt bűnhődni fognak. Közös a sorsuk. Ők azok, akik így, vagy úgy, kimondva, vagy burkoltan, ám mégis azt sugallva a társadalom felé, hogy ők az ország, a haza ellenségei, (talán nem is magyarok) akik miatt bajban van a haza, mivel nem dolgoztak, és mert eladósították az országot.
Bár való igaz, hogy Medgyessy Péter programja ugyan nagyban hozzájárult az ország eladósításához, de őszinte részvétem annak, aki elhiszi, hogy a nevével fémjelzett „Száznapos Programjával” ő egymagában képes lett volna erre az őrültségre. A tények makacs dolgok, ezért hát nézzük meg az érem másik oldalát is.
Ha valaki értelmi szerzőként beterjeszt egy programot, úgy az a gyakorlatban addig nem valósulhat meg, (legalábbis eddig még így volt) amíg arra a Parlament rá nem bólint, és nem szavazza azt meg. És mint tudjuk, a Medgyessy-féle programot annak idején egyedül csak az MDF tizenegynéhány fős frakciója nem szavazta meg, az országgyűlés többi tagja viszont igent nyomott, a Fideszt is beleértve. Sőt, utána keserű szájízzel még fanyalogtak is hozzá, mondván, ha ők lettek volna hatalmon, ők bizony jóval többet adtak volna az embereknek, mint amennyit a fukar bankár Medgyessy-kormánytól kaptak. Mindenre rájuk licitáltak, tehát ellenzékben ők amolyan felbujtóként viselkedtek. Emlékezzünk csak vissza, hogy még a 13. havi nyugdíjra is rátettek egy hónapot. A Kőröshegyi Völgyhíd terveit pedig szintén a Fidesz ágyazta betonba, amelytől eltérni utólag sem lehetett volna, hisz akkor többe kerül a leves, mint a hús. Ezen tények után tehát szerintem Medgyessy Pétert alaptalanul vádolták meg e „bűncselekménnyel”, ahogy a Gyurcsány és a Bajnai-kormányra általuk kreált vádjaik sem állják meg a helyüket. Tették a dolgukat, az ellenzékben lévő Fidesz pedig tevékenyen asszisztált hozzá, kvázi felbujtókként viselkedtek. Hozzáteszem, nemrég a Bajnai-kormányt még maga, Orbán Viktor úr is megdicsérte. Nem értem, hogy akkor most mire fel ez a nagy köpönyegforgatás? Agyrém, de játsszunk el a gondolattal.
Mivel eddig az Országgyűlés, mint jogi személy, büntetőjogi felelőssége ugyan egyelőre még nem lett kilátásba helyezve, de ha ez bekövetkezik, úgy onnantól kezdve, mint fő felelőst, már a Parlamentet kellene lecsukni, merthogy az egyes kormányfők maximum legfeljebb értelmi szerzőként, vagy felbujtóként jöhetnének csak szóba. Ha tehát mostantól az ország eladósításáért valakik is visszamenőleges hatállyal a vádlottak padjára kerülhetnek, úgy Orbán Viktor miniszterelnök úrnak és az egész frakciójának is ott a helye, sőt, Orbán miniszterelnök úrnak még az sem lesz mentség, hogy azidőtájt még a munkahelyére sem járt be dolgozni. A lényeg, hogy a parlament jóváhagyása nélkül egyikük sem tudta volna növelni az államadósságot, így hát, ha bűnös kell, úgy vagy mindenki bűnhődik, vagy senki sem.
És most vágjunk a közepébe. Nézzük a „cigánykérdést”, merthogy Romastratégia címén már az is van hazánkban. Köztudott, hogy az államnak nincs saját erdeje, mivel az magán, vagy osztatlan közös tulajdonban van. Felmerül hát a kérdés: hogy képzelik a hatalom birtoklói, hogy egy demokráciában, állami pénzből, magántulajdonban lévő erdőkben és földeken, embereket dolgoztassanak? Ez igenis korrupció, ha úgy tetszik lopás, méghozzá állami segédlettel. Mivel a közmunkaprogram magánzsebeket töm és az államnak abból semmi haszna nem származik, az szintén csak növeli az államadósságot. A különbség csak annyi, hogy a Fidesz-féle közmunkaprogram egy sokkal rafináltabb és kockázatmentesebb válfaja az állami pénzek ellopásának, mint mondjuk a Hagyó-féle Nokiás-dobozos pénzlenyúlás volt. A romák tehát olyan bűnért vezekelnek, amelyért a rendszerváltás összes kormánya tehet, beleértve a Fideszt is. S teszi ezt a jelen kormányunk azért, mert az ígéretéhez hűen nem képes (vagy nem is akar) munkahelyeket teremteni, és, hogy elnyerje a szélsőjobboldali rasszista érzelmű szavazóik bizalmát, mondván: mi a romákkal majd példát statuálunk és megmutatjuk a világnak, hogy a cigányok is dolgozni fognak és mi igenis profitálunk belőlük. Ez lenne hát a gyakorlatban a romastratégia, amelyet az EU-nak is ajánlottak?
A műsor tehát elkezdődött. Igyekeznek ugyan elhitetni velünk, miszerint ebben az országban immár minden szép és jó, hogy már más országok is minket igyekeznek másolni, ám ezzel szemben az igazság az, hogy a Fidesz-kormány gazdaságpolitikája csúfosan csődöt mondott. És nemcsak a gazdaságpolitikája, hanem a szélsőséges külpolitikája is. A nyugat, az EU, és Deutsch úrnak köszönhetően már talán az USA is megutált és kiközösített minket, s vélhetően ezért keres a Fidesz-kormány új szövetségeseket, új gazdasági partnereket, és tért le a demokrácia útjáról a diktatúra irányába. Lássuk be, ezért van ez a látványos színielőadás, mint például a hanyatló nyugat vízió, a kínai mintájú munkaalapú társadalom, politikusokhoz méltatlan alpári beszólások, stb., etc., mivel ez egyfajta elterelő hadművelet arról a kudarcról, amelyet saját maguk okoztak az országnak. Hozzáteszem, hogy immár a norvég ámokfutó szörnyű gaztette is ráirányította a demokráciáját féltő nyugat figyelmét hazánkra. Igen, merthogy szerintem mostantól már árgus szemekkel figyelnek minket, mivel bizonyítást nyert, hogy azok a bizonyos „sejtek” hazánkban valóban megtalálhatóak. Emlékezzünk csak vissza, hogy nemrég egy magyar parlamenti párthoz köthető hazai szélsőséges csoport Gyöngyöspatán is kiképzést, lőgyakorlatot szervezett, és hogy elkerüljék a borzalmakat, egy amerikai-magyar üzletembernek a Vöröskereszttel közösen kellett húsvét napján kimenekítenie onnan az éjjelente rettegő roma nőket és az álmukban a félelemtől bevizelő gyermekeiket, különben elképzelhető, hogy rájuk is vadásztak volna.
Bűnbakok kellenek a Fidesznek. Olyan emberek, akik mára a közutálat tárgyai lettek. Holnap talán mások jönnek, de most a volt szocialista miniszterelnökökön, és a Magyarországon élő romákon a sor. Mondhatnám, hogy a Fidesz-kormány részéről mindez a hatalommal való visszaélés, s ők pedig csak erre, ennyire képesek: kenyér helyett cirkuszt adni a népnek. Félő, ha nem térnek időben észhez, ez a tipikus magyar dráma-színjáték az idő múlásával csak fokozódni fog, s a demokráciára oly’ kényes nyugat pedig azt már nem fogja tétlenül nézni.
Remélem, hogy amit ma a Pénzcentrum hasábjain olvastam, az csupán egy hírlapi kacsa. Éppen ezért én bízom benne, hogy a nemzeti kormányunk arra illetékes szóvivője ezt a hoaxot, amely csak lejáratás céljából és holmi unatkozó újságírók által tudatosan kreált agyrém-álhír lehet, a személyes felháborodottságát sem véka alá rejtve, azt ő mielőbb cáfolni fogja. Hogy Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár úr kiáll, és egy sajtótájékoztató keretében határozottan tisztázza a felröppent álhírek igazságtartamát, hogy történetesen egy szó sem igaz ebből az egész rémhírből, mivel a kormányunknak esze-ágában sincs ilyen őrült terveket megvalósítani.
Amennyiben a Pénzcentrumhoz kiszivárogtatott és más szavahihető lapok által is megszellőztetett híresztelések mégis igazak lennének, úgy az a nemzetnek jóval nagyobb pofont jelentene, mint amit az őszödi beszéd okozott. Ezzel a számomra hihetetlen tettével a Fidesz-kormány csak saját magát köpné arcul, mert szembemenne mindazon irányelveivel, amelyeket eddig nekünk hangoztatott: nesze neked ajtódísz és védett kor. Az utóbbi szükségességét mellesleg az általuk kezdeményezett szociális konzultáció is megerősítette, tehát egy népakarat volt. Ezért ha a kormány a Munkatörvénykönyv módosításának segítségével a munkaadóik a gyermeket vállaló nőket és a nyugdíj előtt álló védett korú embereket a közeljövőben mégis kirúghatnák, úgy onnantól kezdve már megkérdőjelezhető lenne a Fidesz-kormány eddigi szavahihetősége, amelyhez hamis prófétákként mellesleg ők a magyar embereket tartják pajzsként maguk elé, itthon, és külföldön egyaránt.
Hölgyeim! Ha e hír igaz, és ti mégis vállaljátok, hogy gyermeket szültök, úgy többé már a Fidesz gáláns ajándékát sem fogjátok tudni igénybe venni, mivel ha kirúghatnak benneteket, nem lesz meg a ledolgozott 40 év munkaviszonyotok.
Ha nem cáfolják ezt a hírt, úgy már mindenki számára világossá válhat az a tény, amit egy berlini marxista napilap, a Junge Welt is közzétett, miszerint az Orbán-kormány valódi célja a szegénység tudatos növelése. Súlyos vádak ezek. Várom a helyreigazítást!
